A korrózióállóság Magas hőmérsékletű ötvözött acél öntvények szorosan kapcsolódik kémiai összetételéhez. Függetlenül attól, hogy stabil, sűrű és erősen ragasztó -oxidfilm képződik -e az anyag magas hőmérsékleten és komplex közepes környezetben az anyag felületén, kulcsfontosságú tényező annak korrózióállóságának meghatározásában. Az alábbiakban a fő ötvöző elemek korrózióállóságára gyakorolt hatása:
A króm (CR) az egyik legkritikusabb korrózióálló elem. Nagy hőmérsékleten reagálhat az oxigénnel, hogy sűrű króm -oxid (CR₂O₃) sűrű védőfóliát képezzen, amely hatékonyan megakadályozhatja az oxigén, a kén és más korrozív gázok további betolakodását. Általában a króm-tartalom növekedésével (általában 18% és 30% között) az anyag oxidációs rezisztenciájának és szulfidációs korrózió-rezisztenciájának jelentősen javul, így a magas króm-ötvözeteket széles körben használják kéntartalmú égési atmoszférában vagy magas hőmérsékleten oxidáló környezetben.
Noha maga a nikkel (NI) nem erős oxidáló elem, javíthatja az austenit szerkezet stabilitását, és javíthatja az anyag szilárdságát és termikus fáradtságát magas hőmérsékleten. Ezenkívül a nikkel javíthatja az anyag korrózióállóságát is a közegek csökkentésében, például bizonyos savas környezetben. A nikkel jelenléte elősegíti az oxidfilm általános tapadási és javítási képességének javítását is.
A molibdén (MO) jó rezisztenciát mutat a klorid -ionkorrózióval szemben, különösen a pontozás és a réskorrózió megelőzésében. Fokozhatja az anyag stabilitását a savak (például a sósav és a kénsav) redukáló stabilitásában, így gyakran használják erősen korrozív környezetben, például kémiai berendezésekben.
A szilícium (SI) és az alumínium (AL) oxid védőfilmeket is képezhet (például Sio₂ és Al₂o₃). Ezek az oxidok stabilabbak, mint a CR₂O₃, bizonyos, magas hőmérsékletű oxidációs körülmények között, ami elősegíti az anyag oxidációs ellenállásának javítását. A hozzáadási mennyiségük azonban általában alacsony, különben befolyásolhatja az anyag plaszticitását és öntési tulajdonságait.
A szén (C) hatása a korrózióállóságra bonyolultabb. A megfelelő mennyiségű szén javíthatja az anyag szilárdságát és kopásállóságát, de a túl magas széntartalom könnyen a karbidok kicsapódásához vezethet a gabona határán, és intermignuláris korrózióval járhat, különösen hegesztés vagy magas hőmérsékleti szolgáltatás során. Ezért olyan alkalmazásokban, amelyek jó korrózióállóságot igényelnek, gyakran használnak alacsony szén-dioxid-szén- vagy ultra-alacsony szén-dioxid-ötvözet-mintákat.
Ezen túlmenően a mikroalloy -elemek, mint például a titán (TI) és a niobium (NB), csökkenthetik a káros fázisok képződését a nitrogén rögzítésével és a szén stabilizálásával, közvetett módon javítva az anyag korrózióállóságát, különös tekintettel az intergranuláris korrózió -rezisztencia szempontjából.
A magas hőmérsékletű ötvözött acél öntvények korrózióállóságát több ötvöző elem szinergetikus hatása határozza meg. A kémiai összetétel ésszerűsítésével a kiváló védelmi hatások különböző korrozív környezetekben érhetők el. Például, ha növeli a krómtartalmat egy oxidáló atmoszférában, hozzáadja a molibdenet a kloridtartalmú közeghez, és alumínium vagy szilícium bevezetése rendkívül magas hőmérsékleten, ahol oxidációs ellenállás szükséges.
